1911 Változó világ

Egyre nagyobb kihívás lépést tartani a változó világgal. Gondolom ez a korral is jár. Sok már a berögzült elképzelés, elgondolás a “friss lappal” kezdőkkel szemben.

Szüleimmel ellentétben én már egy gyorsan változó világhoz szoktam, gyermekkoromat viszont még a merev, régivágású világban töltöttem. A szülők, a suli, egyetem még a régi, személy és elvközpontú mentalitás szerint oktatott, a valós világ azonban teljesen másképp működött.

A mai világban a hangsúly a személyelvűségről áttevődött a pénzre, a megélhetés a kereset-kínálat kapcsolatra épül.

A kereset szerint kell alakítsd az életedet, az érdeklődésedet. Azt kell nyújtsd amit keresnek – amire van pénz, másképp kimaradsz a “pénz-körforgásból”, vagy az élővilágból merített példával élve: a “táplálékláncból”. Pontosabban azt kell nyújtsd amire van pénzük másoknak. A kereset lefedésére versenyezned kell másokkal, a verseny szabályai a személyes kapcsolat, a tőke, a tudás, a rugalmasság. A rugalmasságot csupán tanulással, változással – innovációval érheted el, ami azt jelenti hogy mindig csupán annyit újíthatsz ami versenyképesebbé tesz a piacon, ami gyakorlatilag több jövedelmet hoz – kevesebb veszteséget.

A keresetet viszont a biológiai-szellemi igényekre épülő kisebb – nagyobb közösségek standardjai irányítják, azoké a közösségeké ahova tartozol. És főként azoké a közösségeké amelyek tehetősek.

Napjainkban gyakorlatilag a “közösség” = a közvetlen környezetünk (szomszédok, kollégák-társak, család) és a sajtó – a média. Figyelembe véve hogy egy modern gyermek vagy felnőtt szabadidejének többségét a tévé, a számítógép vagy a mobil előtt tölti – nem könnyű rájönni mi az ami legintenzívebben alakítja a keresetet: a média szolgáltatja a mintát az életvitelre – a médiában megfogalmazott életmód, jövőkép stb. És ezen belül is főként a célzott reklámok.

Minél nagyobb a “nyomás” a médiában az életmód megváltoztatására annál erősebb a változás iránti igény.

Nálunk különösen nagy a nyomás, egyrészt mert nagy a társadalmi – infrastrukturális – gazdasági – fejlettségi szintkülönbség a helyi és a gazdag országokból importált tévé-filmek és reklámokhoz képest. A szegénység, erőforrásban szegény közösségben élve nehéz az amerikai illetve nyugat-európai – társadalmilag és infrastrukturálisan is fejlett, erőforrásokban gazdag társadalmakhoz hasonló életmód szerint élni.

Sajnos a rendszernek a hibája, amiben élünk hogy a változást nem az alapok megépítésével kezdték, hanem leginkább a látszat megteremtésére esett a hangsúly. Alapok nélkül nem lehet stabilan, hosszútávra építkezni.

A médiából ránkzúduló elvárások túl magasak. Ha úgy tudnánk élni, mint a fejlett nyugatiak éltek ezelőtt 50-60 évvel, már az is nagy siker lenne. A nyugati szintre jutáshoz bizony mág jópár generáció kell lefusson. :)

Sajnos a környezetemben kialakult kép nem annyira fényes. A vidéki ismerősőknél hatalmas gondot okoz az új társadalmi standardok szerint élni, de városon sem sokkal fényesebb a helyzet. Sok az eltévedt ember, sokan nem értik a kereset-kínálat logikáját, a változás szükségét-igényét, a kezdeményezés fontosságát, a kliens-központuságot.

A média által fejünkbe sulykolt életvitel-minta pedig nem egy egészséges, működő rendszer, hanem egy ami a pillanatnyi vagy hosszútávú keresetet növeli bizonyos termékek iránt. Az amerikai társadalom erre különösen jó példa: az egészségtelen, veszélyes életmód reklámja egészségtelen életmódhoz, beteg társadalomhoz vezet: túlsúlyos, szedentáris, gyógyszer- alkohol- dohány-függő emberek, magas kriminalitás, felelőtlen fogyasztás-kényszer, visszafordíthatatlan környezetrombolás stb stb.

Nincs válasz »

Szóljon hozzá most!