1794 A kimaradt 50 ev.

Mindig is foglalkoztatott, mi történt a ii világháború utáni években, azalatt az 50 év alatt amíg a magyar közösség információs zár alatt élt Erdélyben. Mit jelentett a győzteseknek megnyerni a háborút? Mi vezetett 50 év alatt a mai pacifista/békeelvű, piacközpontú, jóléti társadalmakhoz?

A világháborúk után a győztes hatalmak újra és újra felosztottak egymás között a világot – beleértve a “kontinentális európát” is. Ahhoz hogy átvegyék az ellenőrzést át kellett szervezni a hatalmi viszonyokat. Ehhez jól jött a ‘hideghaboru’ ürügyként. Átrajzoltak az országhatárokat, az új hatalmi rend bevezetéséhez a frissen kiszemelt/megszerzett befolyási övezeteken – gyakorlatilag “gyarmatokon” – diktatórikus, önkényuralmi rendszereket vezettek be – különböző eszközökkel: puccs, ‘forradalmak’, gyilkosság-sorozatok, kivételezett – hatalomhoz jutáshoz segitett családok-népcsoportok. Ezeket az országokat hermetikusan lezárták: lezárt határok, információs zár, és csak a célok elérése után “nyitották meg” újra.

Az elszigetelt, diktatorikus zart rendszerekben mindenfele erkolcsi, jogi korlat es szabaly nelkul lehetett gyokeresen atalakitani a helyi tarsadalmi viszonyokat – a “szovetsegesek” érdekeinek megfelelően. Es a felelosseget is egy ‘diktator’ vagy egy szuk csoport nyakaba lehetett varrni es utolag “megmento” pozban diszelegni. Egész népek kiírtása, egész népcsoportok tulajdontól megfosztása, államosítás – újramagánosítás más tulajdonosokkal, betelepítések-áttelepítések, identitás-rombolás-átírás, hagyományos nyelvek-kultúrák betiltása-felszámolása, mesterséges konfliktus-keltés-táplálás, propaganda – agymosás, történelem-hamisítás, rabszolgamunkára fogás, munkatáborok, koncepciós perek, stb stb. Amihez a xx század előtt háború kellett, az mind belefért egy xx. századi “modern” diktatúrába – sőt, még annál sokkal több is.

Később – valószínüleg a körülmények nyomása alatt – rájöttek arra, hogy vannak ennél sokkal hatékonyabb és tisztább – kevésbé botrányos megoldások is. Az információval manipulálás időigényesebb, de sokkal hatékonyabb és tartósabb hatású mint az erőszak-fizikai erő. A globalizáció pedig megöl minden “vidéki”/gyarmati helyi érdekű vállalkozást, kezdeményezést és identitás-keresést, ha az nem illeszkedik az új – nagyhatalmi központú világrendbe, érdekekbe.

Modern példák:

1. kommunikacios “invazio” – a teljes tarsadalmi kommunikacio, a sajto, a konyvkiadas, a media, a kozvelemeny kezben tartasa, onerdeku velemenyformalasa

2. a kulturalis “invazio” – hivatalos nyelv, oktatas, kultura, a szorakoztato ipar kezben tartasa.

3. a gazdasagi “invazio” – kapitalista toke : elso lepesben penzugyi el-lehetetlenites, majd toke alapu piacgazdasag, bankok, befektetesi alapok, nemzetkozi vallalatok bevonulasa. a modern ertelmisegi az akinek tokeje van es egy erős világhatalom érdekeinek érvényesítője.

4. az infrastruktura szetrombolasa valamilyen uruggyel, majd “segely” formajaban ujjaepites

Valoban, ez igy mar sokkal vonzobb az egyenek szamara is, és önként vállalják – az eroforrasaidat, az identitasodat, a gyokereidet, a multadat feladni egy darab kenyerert, egy biztos megelhetesert, egy modern eletmodert, egy kis kenyelemert. A nyomor vagy a jólét. Az egesz foldet uralo rendszer resze vagy a rendszer ellensege. Nem nehez valasztani.

Mar a vilaghaboruk elott egyertelmu volt ki fogja megnyerni azokat: az eroforrasokban gazdag, hatalmas gyarmatokkal rendelkezo szovetseges allamok. A tobbi csak reszletkerdes volt – a hogyan es mikor, milyen utemrend szerint is pontosan. Valojaban errol szoltak a vilaghaboruk – a gyarmatositas mikéntjéről, az elkepzelesek gyakorlatba ültetéséről. Addig kellett fenntartani a haborus viszonyokat amig a békeidőben nem megoldható reszletek rendezodtek. És erről szólt az utána következő 50 év is – az uj alapokra helyezett vilag felepiteserol: a modern gyarmatosításról, az emberi társadalmak, az országhatárok, az adminisztráció újra- és újraszervezéséről, az erőforrások azonosításáról és kiaknázásáról világszerte.

Nincs válasz »

Szóljon hozzá most!